2014. november 29., szombat

2014.11.29. Ennek nem lehet címet adni...

Ennek nem lehet címet adni... temérdek szabadidőmnek köszönhetően leültem, és gondoltam írok valami kifetős bejegyzést. Besültem. Sajnálom, alternatívaként próbálkoztam egyszerű teszttöltögetéssel is, de most nem jött be semmi, ihlet nulla, íráskészség zéró. De ígérem, elsején jelentkezek a beígért karácsonyi sorozat első részével, és mégtöbb bejegyzést hozok nektek, mint eddig! Figyeljétek a twittert és google+-ot, mert jövök az új információkkal a bejegyzésekkel kapcsolatban! 

Hahi!

Virág


2014. november 28., péntek

2014.11.28. Teszttöltögetős off

Sziasztok!

Az agyam kikapcsolására random kezdtem nézelődni a neten, és végül tesztek mellett kötöttem ki. :) Gondoltam megosztok veletek néhányat az eredmények közül, remélem jót fogtok szórakozni, és ti is kitöltitek a teszteket!

Ezt nézzétek! Tudtam! Tudtam! "It's Friday, Friday..." Boldog pénteket mindenkinek, és hallgassátok meg a Friday-, mert... ezt nem lehet kihagni! :)






















Na... remélem tetszett nektek ez a pár teszteredmény, amit megosztottam veletek, és remélem ti is kitöltötök néhányat, amit ha akartok, elküdhettek nekem az azenweboldalaim@gmail.com email címre, vagy megírhatjátok az értékelését chat-boxban is! A fenti teszteket a NEON-on találhatjátok, meg, azon belül is az EZO ---> Teszt menüben!

Sziasztok!

2014. november 15., szombat

2014.11.15. Könyvajánlók

Hahi manócskák!

A mai bejegyzés - jobb ötlet híján - könyvekről fog szólni. Összegyűjtöttem három regényt vagy sorozatot, mindet másmilyen hangulatvilágban és témában, ezekből fogok nektek rövid összefoglalót és ajánlást írni, úgyhogy vágjunk is bele, remélem tetszeni fog!

Depresszió: Gayle Forman - Ha maradnék...


Egy decemberi napig minden olyan volt, mint egy tündérmese. Jófej szülők, cuki öcsi, egy zenész pasi, aki imád és hatalmas zenei tehetség. De azon a decemberi napon Mia, a fiatal csellista a lány, az előbb elsorolt kiváltságok "tulajdonosa" ezek közül majd' mindet elveszti. Egy balul elsült autóút alatt hozzátartozói életüket vesztették. Mia súlyos állapottal kórházban fekszik. A lány lelke különválik testétől, és kívülről figyeli meg az eseményeket, így élve át a trauma utáni pillanatokat és napokat, mialatt az összetört test kómában fekszik az intenzíven. Őrlődés a kétségek között, mi a helyes út? Feladni a küzdelmet, vagy harcolni az életben maradásért? Meghalni három emberrel együtt, akit mindennél jobban szerettél. Vagy élni valakivel, akit imádsz és minden pillanatot arra áldoz, hogy segítsen a felépülésben?
Nem ajánlom gyenge idegzetű embereknek. Olvasod, olvasod, nem tudod letenni, de szorít a mellkasod, remegsz és szörnyen nyomott hangulatba kerülsz. Együtt sírsz és együtt nevetsz... nem, csak együtt sírsz a könyvvel. Nevetni nincsen min. Jól gondold meg készen állsz-e rá, de ha úgy érzed megbirkózol egy könyvben ennyi depresszióval, vágj bele, mert életre szóló olvasmány lesz. És ha üveges tekintettel bámulsz az utolsó oldal után, közlöm: van folytatása,. Gayle Forman - Hová tűntél című regényében folytatódik a történet, csak ezúttal a már említett barát szemszögéből. Talán rocksztárnak lenni sem akkora élmény, mint mindenki hiszi?

Nézni is fáj... : Marni Bates - Segítség, YouTube sztár lettem!



Egyre többet hallani napjainkban az internet, főleg a YouTube által híressé vált celebekről, sztárokról. És ezt mind szépnek, jónak tartjuk, egészen addig, amíg nem velünk történik meg. Így volt ezzel a tizenéves Mackenzie is. Éveken át élni a szürke kisegér szerepében, összesen kettő legjobb baráttal, stréber rétegekben, teljesen láthatatlanul. De Mac' szerette ezt, és sosem zavarta igazán, hogy nem közelíti meg a legfelső rétegeket. De vége a szürke hétköznapoknak, mikor a lány egy óvatlan mozdulattal padlóra küldi az iskola egyik élsportolóját, a bakit lekamerázzák, a videó pedig percek alatt a YouTube-on köt ki. Íme a lány, aki seperc alatt híres lett a bénázásáról. Egészen addig, amíg egy jól ismert banda klipet készít a jelenetből... jönnek  a fellépések, bulik, ajándékok, de ettől Mackenzie ugyanaz marad, legalábbis szívügyek területén biztosan. Vajon időben észreveszi, hogy a Tökéletes végig ott volt a szeme előtt?
Ha valaki bírja a felhalmozott a bakikat, és nem akad ki a bénánzáson, igazán jó könyv. Na, jó, akkor is. Bár gyakran csak fogtam a fejem ennyi kellemetlen helyzet alatt, szívesen visszatértem a könyv elejére még egy olvasásra... és valószínűleg még fogok is!
A regény egyébként a LOL könyvek egyik első kötete. A sorozat tagjai nem egybefüggő történetet alkotnak, de mindben van valami közös. Az izgalom, a könny, a nevetés, és... azok a pillanatok, amikre tényleg azt mondod: LOL!

Bosszú és szerelem: Leiner Laura - Akkor szakítsunk



A szilveszter az évnek azon napja, mikor muszáj örülni, muszáj bulizni, a jókedv kötelező. de vajon az összetört szívű lányoknak is? Lia karácsony napján szakított barátjával, ergo neki nem egészen úgy telik a vakációja, mint az átlagnak. A szünet kezdetei boldogságból fájdalmas hirtelenséggel váltott át sírdogáló, szomorkodó üzemmódba, amiben elég sokáig társra lelt legjobb barátnője, Eszti személyében. És ez így szörnyen egyszerű, addig, amíg az ember abban a tudatban hullajtja könnyeit, hogy a másik fél is éppolyan ramatyul van a történtek miatt, mint ő. Viszont mikor Lia megtudja, hogy Norbi a kettőjük "katasztrófájától" eltekintve szilveszterkor megjelenik az év legklasszabb buliján, ráadásul nem is egyedül (!!!), úgy tér észhez, mint a halott, ki hirtelen kikel a sírjából. Fondorlatos terveket készít, lepörgeti az este menetét, és később megdöbbenve tapasztalja, hogy az élet nem egészen így működik. A sok sok fordulattal teli történetben pedig mindig segítségére van bátyja, Szilkó is, akinek lassan beteljesülő boldogsága kárpótolja a Szilveszteri események zűrzavaráért.
Pár órás olvasmány, amit nem teszel le a végéig, tehát ne tanulás előtt lapozz bele! :) További Laura-könyvekért katt ide!

Megvisel: Suzanne Collins - Az Éhezők Viadala (az Éhezők Viadala-trilógia első része)



Sok-sok évvel később a mostani Észak-Amerika romjain épült Panemben félelemben élnek az emberek. A Kapitólium a markában tartja a lakosokat, és hogy megmutassa hatalmát, amivel anno elpusztította az egész 13. körzetet, minden évben évben kisorsolnak egy fiút és egy lányt mind a tizenkettő körzetből, akiknek részt kell venniük a Viadalon. A "rendezvény" egyetlen célja a túlélés, ugyanis az élőben közvetített versenyzők közül csak egy maradhat életben. Nem számít más, mint a győzelem és túlélés, a résztvevők pedig rendszerint nem ismerve kíméletet mindent megtesznek az "ügy érdekében". A sok kegyetlenség a testi sérülésektől eltekintve a lelket is megviseli, ám a lélek fájdalmát és a szörnyen kínzó emlékek dübörgését csak a 12. körzet kisorsoltjai érezhetik... Katniss és Peeta életben maradnak, de jogos a kérdés: Megérte-e, azt tekintve, mi várt rájuk ezután? Kiváltképp Katnissre...
Figyelem! Az, hogy elviselted az első könyv (Ha maradnék) hangulatát, nem garancia rá, hogy ezt is el fogod! Senkit sem áll szándékomban eltéríteni tőle, ugyanis nagyszerű alkotás, de lelkileg olyan szinten megvisel, hogy nem ajánlott az olvasását sokáig húzni, mert rosszkedvbe ránt. Nagyon tetszett, de jobbnak láttam egy nap alatt kiolvasni. A második résznek pedig még a feléig se jutottam, amikor éreztem, hogy le kell tennem. Nem erősség kérdése, de nem mindenkinek ajánlott.

Könnyedség: Meg Cabot - A neveletlen hercegnő naplója (sorozat)



Mi Thermopolis egyszerű és hétköznapi lány (természetellenesen kicsi mellétől eltekintve), az iskolai hirarchia középkategóriájában, katasztrofális matek jegyekkel, és mint megtudja, egy apró európai ország trónjával. Miután apjának nem akad más leszármazottja, ki helyére léphetne Genovia élére, kénytelen lánya vállára rakni ezt a terhet. És a hír  nem maradhat titokban... egy ilyen információ teljesen tönkreteheti egy kamaszlány normál lehetőségeit az egészséges kapcsolatteremtésre, amire akad is példa... de legalább ott vannak a barátai, akik továbbra is ugyanúgy szeretik, és a Fiú, akiért megéri minden nap újra és újra felkelni... :)
Én még csak a sorozat első három részét olvastam, de természetesen tervezem tovább is. Iskolaidőben, mikor nincs idegzeted a tanulás után egy igazán komoly könyvbe belevágni, tökéletes olvasmány, egyszerű, nagyszerű, könnyed a szereplői pedig nagyon hamar belophatják magukat a szívedbe. :)

Ennyi lett volna a könyvajánlóimból, ha tetszett, írjátok meg chatboxban, email-ben vagy megjegyzésben a bejegyzés alá!


2014. november 7., péntek

2014.11.07. Coming soon

 Elöljáróban pár szót a decemberről, azon belül is egy tervemről, amelyet kimondottan nektek szánok. Ha már augusztusban berobbantam a  sorozat-világba, elárulom, hogy újra nagyobb fába vágnám a fejszémet, és decenberben újabb "témahónapot" tartok. Az év utolsó hónapját egyértelműen a karácsony uralja, kis részét megosztva a Nagyszakállúval. Én is erre koncentrálnék, elsején kezdek hetente több bejegyzéssel is, lesz DIY, sminkek, körmök és mindenféle karácsonyos és Mikulásos cikk, ha van kérésetek, forduljatok hozzám emailen, chatboxban... Addig is sok szerencsét és kitartást a sulihoz, legyetek nyugodtak, ha lemegy a november, már csak egy köpés a szünet! Sziasztok!

2014.11.07. Nagy pályaválasztási forgatag Békéscsabán



Mint alsósok és kicsi felsősök évek óta tudtuk, hogy a nyolcadikosoknak minden évben megrendezik a Pályaválasztási vásárt Csabán, de mivel nem voltunk érintettek a témában nem érdekelt minket. És igazából most, végzősökként, hogy igenis érintettek vagyunk, sokunkat ez most sem hatotta meg. Persze valamennyien egész jól szórakoztunk, de néhányunk (köztük én is) eltökélt a választott iskolát illetően, van, aki egyszerűen magasról tesz a témára, így nem sokan maradtak, akik azzal a szándékkal érkeztek tőlünk a bemutatóra, hogy megtalálják a szakmájukat. 

Először a megnyitó előtt kerestünk magunknak egy biztos helyet megállni, majd várakozás közben … nos, elég érdekes dolgok derültek ki néhányunk jövőjét illetően egy „agyturkász-gép” segítségével, de amit kaptam, kábé annyira gáz, hogy sajnos nem fogjátok megtudni :D. Miután végighallgattuk a hosszúnál is hosszabb beszédeket, a tanárok elmondták mikor és hol gyülekezünk, és utunkra indulhattunk felfedezni… 

Hatalmas csarnok, tömeg, amiben alig lehet mozdulni, ezer meg ezer stand, üvöltő zene. Mit csinálhattunk ebben  a környezetben, hacsak nem szórakoztunk, ameddig bírtuk? Először csak végigszaladtunk a sorok között, elvéve egy-egy szórólapot a debilen azt osztogató diákoktól, majd az egyik barátnőmmel megnéztük három iskola standját, ahol rengeteg mindent meséltek nekünk az ottani lehetőségekről, programokról, oktatásról, és természetesen kezünkbe nyomtak egy halom prospektust. Természetesen. Már nem kötekedésként mondom, de belegondolnak, hány fát vágnak ki azért, hogy kinyomtassanak egy csomó olyan tényt, amit el lehet olvasni a neten is, és amit a diákok 70 %-a egy nap múlva ki fog dobni? Nem azért, de így ez felesleges.

De a lényeg az, hogy miután  meguntuk, hogy minden második lépés után leszólítanak minket, hogy „szia, nem érdekli valamelyikőtöket a művészet?” vagy „Tudjátok nálunk mennyi szak közül választhattok?”, inkább kifelé vettük az irányt. Kínlódva konstatáltuk, hogy még van háromnegyed óránk. Járkáltunk egy ideig, majd hirtelen észrevéve a zászlóval mászkáló embereket, és felfedezve párat magunk közt is (:D) nekivágtunk, hogy szerezzünk. :) Ami jó sok időbe telt, barátnőm elég sokszor ment el a zászlóosztogató ember mellett, mire kapott. És hozott nekem is. :D Ezután majdnem mind rájöttünk, hogy ha valami hiányzik az életünkből, az nem más, mint egy húszezres, de nem egyszerű mezei húszas, hanem ehető. Evidens. Kamerák elől szaladtunk el, áttörtünk a tömegen és megmentettük társaságunknak az utolsó bankjegyeket. A húszezres külsejű ostyák elfogyasztását meg is örökítettük, és azzal együtt „szelfiztünk” párat az egyik barátnőmmel. 

Nagyon röviden és nagyon tömören ez volt a pályaválasztási kirándulásunk, mivel a vásár még tart, ha érdekel titeket holnap még benézhettek! Nemsokára jövök új bejegyzéssel, addig is jó szórakozást, a hétvégére jó pihenést, a velem egykorúaknak kellemes és sikeres pályaválasztást!
Sziasztok!

(Baki: bocsesz, a helyzet az, hogy ezt a bejegyzést tegnap tettem volna fel, de csak ma jött össze, ergo már nem tart a vásár, szóval nehogy odamenjetek, mert elolvastátok ezt! Álljatok meg! Vége van! xD  Már csak hülyülök)

2014. november 1., szombat

2014.11.01. Hello November

Sziasztok!


Mint mindenkinek, aki nem alszik még mindig, nyilvánvalóvá vált, hogy új hónapot kezdtünk, ez pedig a november. :) De ezt már tudtátok. :D Én személy szerint egyre inkább örülök neki, várom a hideg, megborzongatóan fagyos évszak beköszöntét, a nagykabátot, csizmát, sálat, sapkát, és persze a karácsonyt, még akkor is, ha történetesen majdnem két hónap van addig. 



November első napja nem csak annyit jelent, persze, hogy vége lett az októbernek, és amellett, hogy jön a mindenszentek, és halottaknapja, ez minden diáknak - legyen óvodás, általános iskolás, gimis, vagy egyetemista - ugyanazt jelenti: hogy már csak keméyn két nap van a szünetből. Bezony. Én is ezért igyekeztem sok bejegyzéssel, vagy legalábbis többel, mint normál esetben, és ezért készítem többek között ezt is, mert bár a remény hal meg utoljára - állítólag - a józan eszem tudja, hogy miután hétfőn belépek a suli kapuján, majd miután kilépek rajta (mondjuk egy fizika és matek egyessel az ellenőrzőmben, ugyanis még semmit sem tanultam rájuk, és nem is értem őket... és doga!) lélegzetvételnyi időm nem lesz. 
Nem vicc, mióta szeptemberben elkezdődött a suli, a saját gépemet most, szünetben kapcsoltam be szinte először, nem volt időm egy tisztességesen tartalmas könyvet kiolvasni, az írásról nem is beszélve.

Ja! És valamelyikőtök írta, hogy csináljak bejegyzést arról, hogy hogyan telt a szünetem. Az a helyzet, hogy ennek nem gondoltam külön bejegyzést készíteni, mert kábé két mondat az egész, úgyhogy röviden, tömören, itt fogom nektem elmondani. :) Well-well. A helyzet az, hogy a fél szünetet ágyban tölöttem, ahol vagy aludtam, vagy filmeket néztem egészen fejfájásig a tesóimmal. :) Emellett igyekeztem írni is kicsit, bár a nyár eleje óta nem jött az ihlet, és most nehezebb volt visszalendülni a történetbe, mint hinnétek. Á! És hazajött a koleszból egyik barátnőm, úgyhogy természetesen vele is összefutottunk a városban, haérdekel titeket az ő blogja is, akkor katt IDE. 

És ennyi lett volna az é katyvasz-november eleji bejegyzésem, ha tetszett, írjatok megjegyzést, vagy a chatboxba (apropó, igen, végre csináltam!), és ha ti is beszámolnátok a szünetetekről, halloween-etekről vagy a novemberi tervekről, akkor üzenjetek bátran az azenweboldalaim@gmail.com email címre!

Virág