Vannak olyan
dolgok az életben, amelyeket vagy nem tudunk elkerülni, vagy egyszerűen csak
történnek, legyen az jó vagy rossz, mi pedig csak sodródunk az árral. Ha nehéz is
némelyiket elképzelni, ezek tényleg szinte mind egyszerű, mindennapi dolgok.
Végül is, ki nem próbálta még megnyalni a könyökét…? (: Íme 30 dolog, ami
mindenkivel meg kell essen életében minimum egyszer!
- Szerelembe esünk – legalább egyszer. Sokan többször is.
- Csalódunk a szerelemben – viszonzatlan szerelem, vagy netán szakítás…
- Elhidegülünk egy embertől, akit szerettünk.
- Egyedül érezzük magunkat.
- Szemtől szembe állunk az ellenséggel.
- Látunk egy srácot pink pulóverben – sajnos elkerülhetetlen.
- Zoknit/harisnyát/alsóneműt kapunk karácsonyra - gyakori eset.
- Megnézünk egy olyan filmet/olvasunk egy könyvet/hallgatunk egy zenét, amit nem vállalunk fel mások előtt, de titkon tetszik.
- Megnézünk egy filmet, és mikor vége, újból kezdjük.
- Kipróbálunk egy hangszert – legyen az tárgyi, vagy a hangunk.
- Arról álmodunk, hogy üldöznek minket.
- Megírunk egy levelet, és mikor kész, kidobjuk/elvetjük (van aki, még ír kézzel levelet, de az emailezők kedvéért – én is beletartozok – megadtam a netes opciót is).
- Utólag átgondoljuk, milyen reakciót kellett volna adni egy korábbi helyzetre, és mindennek elhordjuk magunkat, amiért ez akkor nem jutott eszünkbe.
- A rendrakás gyorsabb módját választva mindent egyszerre besuvasztunk a szekrénybe.
- Legközelebbi kinyitáskor minden ránk zúdul belőle.
- Elsírjuk magunkat egy lassú számon.
- Csak azért nem törlünk ki egy képet, mert még később kellhet…
- Elfeledkezünk egy házifeladatról/ beadandóról/ dolgozatról.
- Végigalszunk egy napot és/vagy ébren vagyunk egész éjjel.
- Feladjuk egy álmunk.
- Elhalasztjuk a teendőnket.
- Újra kisgyerekek akarunk lenni/ gyorsan felnőttek akarunk lenni
- Elgondolkodunk rajta, milyen szuperhősképességet választanánk.
- Megpróbáljuk megnyalni a könyökünket.
- Nem tudunk befejezni valamit, amit elkezdünk… ismerős...
- ...
- ...
- ...
- ...
- ...
Remélem tetszett ez a kis szösszenet, hamarosan újra találkozunk, addigra is adok hallgatnivalót, mert miért is ne?
Hm... hamarosan... nos, nem. Nem ígérek lehetetlent. Húzós év ez, aki kitart mellettem a nehéz időkben, elnyeri minden megbecsülésemet, amit blogger érezhet egy olvasója iránt...:D De jönnek a vizsgák, és gyakorlatilag még semmit sem tudok. :) Egy kis drukk talán segít. :)
Szurkoljatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése