Erdély - 3. nap

Ismét elaludtunk és ismét elkéstünk, bár ez senkinek sem tűnt fel. SOSE voltam hányós buszon, most viszont nagyon rosszul voltam, nem tudtam, egészen pontosan mitől, de ma is sikerült megutáltatnom magam párakkal. A busz egy borzasztó kacskaringós úton haladt, előttem egy idióta osztálytársam pár idióta osztálytársammal chipset evett. De nem, nem sósat vagy sajtosat., aminek nincs olyan erős szaga, hanem természetesen hagymásat. Hogy jut eszébe valakinek hagymásat enni társaságban? Így elvettem a chipset, kiakadtak rám, visszaadtam nekik, mondtam, hogy remélem hánynak, és igyekeztem én nem jutni arra a sorsra. A busz a Békás-szorosnál tett ki minket, ahol a Gyilkos tóig sétáltunk, nézelődhettünk a bódéknál, én vettem egy karkötőt és egy képeslapot, Niki pedig egy nagyon cuki barit.
Innen Csíkszeredára mentünk a Mikó várba majdnem mind, ugyanis egy osztálytársam ment a konzulátusra új útlevelet csináltatni, mert elhagyta a személyijét. A többiek vagy elvoltam, vagy wifire vadásztak.
Ezután a csíksomlyói kegytemplomra mentünk be rövid időre. Útban a szállásra az idegenvezető sok érdekességet mondott, de én igazából nagyon keveset hallottam, mert szinte végigaludtam az utat. A faluban megint előadtuk a műsorokat, és végre vacsorázhattunk. Volt akkora szerencsém, hogy két fiúval szembe ültem, és bableves volt az első fogás. Akkor kezdődtek a gusztustalanabb sztorik, bár jót nevettünk. Különböző fizikai kísérlet-öletek is születtek a témával kapcsolatban, de ezeket hagyjuk :DDD.
A nap egészen rendben volt, de este elszabadult a pokol, majdnem mindenki sírt, köztük én is (majdnem)...

Virág